Valami nem-scifire fajt a fogam, hat e mellett dontottem. Nem volt semmi kulonosebb oka, hogy pont ezt, csak valami Rejtot kerestem, leven ez nagyon tetszett annak idejen.

Termeszetesen nem csalodtam, alljon a szokasos modon itt par kedvenc resz:

- Gorcsev Iván vagyok, foglalkozásomra nézve huszonegy éves, a Naszja Gorjodin-beli báró Gorcsev cári kamarás testvéröccsének a fia. Atyám kapitány volt a gárdában, és nagybátyám a Jusztveszti Versztkov kormányzóság katonai parancsnokaként védte Ogyesszát a fellázadt hadiflotta ellen.

Mindebb?l egy szó sem volt igaz. De egészen fiatal lánykák és öreg tudósok hiszékenysége állítólag korlátlan. A tanár feltette csíptet?jét.

Még borotválkozni is akart. Az ember ne álljon be akárhogy a légióba. Törülköz?t kötött a nyakába és kinyitotta a mindennel felszerelt, hatalmas gardróbszekrényt.

Ám ekkor legnagyobb csodálkozására az alsó polcról Vanek úr esett ki a padlóra.

- Uram! Miért nem kopog az ajtón, ha benyit valahová!

- Ezt a lakosztályt én bérlem!

- De a szekrény az én magánlakom! My house is my castle!

- Vanek úr! Én a mennyekb?l hullottam alá.

- Mégis én ütöttem meg magamat!

(bookline)

Comments